Elégtelen önkontroll, önfegyelem 1. - Pálferi (2013.10.08.)

Magzati kortól kezdve néha valamiből túl sokat kaptunk, vagy túl keveset kaptunk, vagy nagyon egyedoldalúan; az is lehet, hogy elhanyagoltak bennünket, sőt, bántottak, bántalmaztak, visszaéltek velünk

E négy dolog: túl sok, túl kevés, egyoldalúság, bántalmazás. Több-kevesebb realitásvesztéssel élünk.

A sérüléseink a személyiségünk struktúráját is érinti. A szerkezetet is megváltoztatta, nemcsak bizonyos funkciókat, bizonyos készségeket és képességeket. Az alap változott meg.A sérülésünkre a cselekvésünkben megnyilatkozó háromféle választ tanulhattunk meg adni: 1 belemegyünk a séma által diktált logikába - 2 megpróbálunk minden olyan helyzetet elkerülni, amiben aktívvá válna a sémánk - 3 túlkompenzáljuk

Aki úgy éli az életet, hogy nem fegyelmezi magát, nem kontrollálja magát, nem is tudatosítja magával azt, hogy amit tesz, az milyen hatást gyakorol a környezetére. Jön a késztetés, csinálom. Nincs gondolkodás, reflexió.

Az egyik magányos, a másik magával van. Frankl azt mondja: „A boldogság? A boldogság mindaz a rossz, ami ma nem történt meg velem!” De ez egy kreatív válasz a szenvedésre.

Énközpontú spiritualitás: azért érdemes hívőnek lenni, mert akkor úgy nyugi van.

John Payne: Egyszerűbb gyermekkor. A gyerekek bogarasak. Kevesebb tárgy, lassúság, kevesebb információ, kevesebb választási lehetőség.