Dalszöveg:
Fájdalom – te vagy a társ,
mikor minden mosoly hamis, minden ígéret más.
Szerelem – azt hittem, megmentesz,
de inkább széttéptél, mint vadállat, kegyetlen.
Az élet játszik, kockát dob a sors,
egyszer felemel, másszor földre taszít, porba hord.
A szívem hitt, hogy létezhet még fény,
de csalódás lett belőle – sötét, hideg tél.
Ő volt az egyetlen, akiben láttam magam,
a szeme tükrében még embernek hittem magam.
Most meg üres az ágy, hideg a szoba,
és a csend ordít bennem minden éjjel újra.
Ordítok, de senki sem hall,
a múltam lánca itt fojt ma is halálra.
Szerelem vitt el, csalódás mar,
és az élet csak játszik velem újra meg újra.
A barátok arcai rég homályba vesztek,
az álmok, amiket kergettem, semmivé lettek.
A múlt csak béklyó, a jövő meg köd,
itt állok egyedül, ahol minden összedől.
Szerelem – miért vered szét,
miért kell, hogy a legszebb is a legmélyebb seb légy?
Csalódás – te lettél a mesterem,
tanítottál sírni, ordítani, menekülni csendben.
Már nem számolom a könnyeket,
már nem hiszek szavaknak, ígéreteknek.
Az élet nem regény, nem boldog a vége,
csak akkor élünk, ha túlélni kéne.
Ordítok, de senki sem hall,
a múltam lánca itt fojt ma is halálra.
Szerelem vitt el, csalódás mar,
és az élet csak játszik velem újra meg újra.
Nem kell több hazug mosoly,
nem kell több felszínes szó,
én csak annyit akartam, hogy szeressen valaki,
de az élet mindenhol csak árnyékot dob.
Nem tudod, milyen, mikor a szíved adod,
és cserébe semmit nem kapsz, csak üres falakat.
Nem tudod, milyen, mikor reggel nem akarsz kelni,
mert az egyetlen okod, amiért éltél, nincs itt.
Most már csak írok, hogy ne vesszek el,
a szavakban kapaszkodom, mint vízbe fulladó ember.
Az élet megtört, de még dobog a szív,
mégis minden ütés csak egy újabb kín.
Szerelem, csalódás, mind egy könyv lapjai,
vérrel írt sorok, könnyel mosott rímek.
Ha egyszer valaki elolvassa őket,
talán megérti, mit jelentett, mikor azt mondtam:
„én nem élek, csak túlélni próbálok.”
Ordítok, de senki sem hall,
a múltam lánca itt fojt ma is halálra.
Szerelem vitt el, csalódás mar,
és az élet csak játszik velem újra meg újra.
Fájdalom – te maradsz, ha minden elmegy,
Fájdalom – te fogsz kísérni, míg egyszer eltemetnek.
Szerelem – hamuvá lettél, mégis bennem élsz,
Élet – könyörtelen vagy, de én mégis itt vagyok,
mert ha nem is boldog, legalább igaz a dalom.
Информация по комментариям в разработке