Скачать или смотреть Akarom az utolsó mesét is

@H.G.M.Gabóca

Ez a vers az időről, az emlékekről és azokról az érzésekről szól, amelyek sokszor csak csendben, bennünk élnek tovább. Arról a láthatatlan dallamról, amely akkor is megszólal a lélekben, amikor a világ körülöttünk elcsendesedik.

A sorok az emberi kapcsolatok mélységét idézik meg: a közösen megélt pillanatokat, a vágyat, hogy az időt ne mérjük, hanem megéljük. A vers azt a felismerést hordozza, hogy a legnagyobb érték nem a helyekben vagy a gazdagságban van, hanem abban, kivel osztjuk meg az életünket.

A dallam, amelyről a vers beszél, nem mindig hallható. Néha csak érzés, emlék vagy egy gondolat, amely bennünk szól tovább.

Ez a vers erről a csendben megszülető dallamról mesél.
Egy dallamról, amely talán mindannyiunkban ott él.