Nagy vagy te Isten, nagy a te hatalmad! - Orgona, ének: Szabó Csaba

Magyar Református Énekeskönyv (1996.): 455. éneke

Szöveg és Dallam: Dr. KOVÁTS LAJOS, református vallástanár
Polgárdi, 1870 - Budapest, 1921

1. Nagy vagy, te Isten, nagy a te hatalmad,
Világteremtő a te szózatod.
Mondád: „Legyen!” s a puszta semmiségből
Világosság s mindenség támadott.
A csillagezrek, a nap fényessége,
Ég, föld követte szent parancsszavad:
Remeg szívem s megdöbbenvén csudálja
Mindenható, dicső hatalmadat.

2. Nagy vagy, te Isten, nagy a bölcsességed,
Mindent mi szépen s bölcsen alkotál!
A földi embert tetted gyermekeddé,
Lelkedből lelket őnéki adál.
Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben
Dicső kezed nyomát szemlélteted;
Szívem kitárva, hódolással áldom
Csudálatos nagy bölcsességedet.

3. Nagy vagy, Uram, és mily nagy a szerelmed,
Fiadban mit velem éreztetél.
A pislogó kis mécsest el nem oltád,
S a megtört nádnak megkegyelmezél.
Mikor hevertem bűnben, megkötözve,
Felém kinyújtád irgalmas kezed;
Örömkönnyekkel, térdre hullva áldom
Te idvözítő nagy szerelmedet!