Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen... - Orgona, ének: Szabó Csaba

"Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem." Zsolt 51,14

SZÓLSZ HOZZÁM ISTENEM, S ÉN VÁLASZT ADNI KÉSZEN...
Magyarországi Énekeskönyv (RÉ): 445.
Egyetemes Magyar Református (MRÉ): 434.
Legújabb (LRÉ): 720.

***
Dallam: Urhan Chrétien, Franciaország 1790-1845
Szöveg: Dr. Lamouroux (nagyon keveset tudunk róla – még a keresztnevét sem); valószínűleg Franciaország 1794-1866
Fordította: Áprily Lajos Brassó, 1887 – Budapest, 1967.
***

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen
Már-már megindulok, hogy rádbízzam magam.
De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem,
Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam,
A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem.
A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam,
És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál:
Én nem dícsértelek s nem hirdettem neved;
Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál,
Hogy, ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény,
S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.
A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném,
De lelkem gyenge még, s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed,
Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked.
Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged,
Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben,
Az fénylett át a szent s apostol életén;
Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven,
Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Csomasz Tóth Kálmán így ír az énekről:
Szerzőjétől, Lamouroux-ról, nevén kívül csak annyit tudunk, hogy párizsi orvos volt. Ezt az 1834-ben megjelent énekét a francia reformátusok úrvacsorai bűnvallásul szokták használni. Dallama a szöveggel együtt jelent meg egy Keresztyén énekek (Chants chrétiens) című gyűjteményben Párizsban. Szerzője, Urhan Keresztély (1790-1845), zenei csodagyermek, majd felnőtt korában a viola d’amore nevű, ma már nem használatos vonós hangszer jeles művésze, a párizsi operaház szólóhegedűse volt. Azt jegyezték fel róla, hogy harminc évig játszott az operai zenekarban anélkül, hogy egyszer is felnézett volna a színpadra, szigorúan puritán erkölcsi felfogása miatt. Ezenkívül hosszú ideig a Paulai Szent Vincéről elnevezett templom orgonistája volt. Aszkéta módján élt és öltözködött, naponként egyszer étkezett, olykor csak retket és kenyeret; egyébként nagy műveltségű és melegszívű ember volt. Kevés, de választékos egyházi zeneművet hagyott hátra. Liszt Ferenccel is kapcsolatot tartott fenn.

Vizi István így ír az ének nagyon gazdag tartalmáról:

Őszinte hangvételében benne van az a jól ismert érzés, amely a Biblia legnagyobb személyiségeinek szívében is jelen volt: hallották és értették az Úr hívását, küldését, de nagyon nehéz volt arra teljes szívvel igent mondaniuk. Ott van az énekben a képmutatás nélküli bűnbánat, a tagadások és mulasztások miatti megszomorodás, a gyengeség és tehetetlenség beismerése. Az énekíró megtalálja a jó irányba változás egyetlen lehetséges útját is, ahogy az 51. zsoltár 14. versében Dávid kérte: „Az engedelmesség lelkével támogass engem” (Károli). Csak a könyörülő Úr emelhet ki ilyen nagy lelki mélységekből és eleveníthet meg Lelkének erejével.