Скачать или смотреть Öreg időkép

Egy vers az időről. Arról a lassú, könyörtelen folyamatról, amely mindenből elvesz egy kicsit: nedvet, kérget, fényt, ígéretet. A sorok képei a múlás természetes, mégis fájdalmas mozgását rajzolják meg — a fonnyadás, a dér, a megfagyott esőcsepp és a kútba zuhanó ígéret mind ugyanarra a kérdésre mutatnak: mi marad a létből, amikor az idő lassan kisemmizi a valót.

A vers világában a fény és a fagy egyszerre van jelen. A képek ridegek, mégis átragyog rajtuk valami mélység: mintha a pusztulásban is lenne tisztulás. A zavart mocsárból lassan kirajzolódik az időkép — egy pillanat, amikor a romlás mögött mégis felvillan a megértés.

Ez a szöveg nem történetet mesél, hanem állapotot teremt: hideg, meditatív teret, ahol az idő súlya, a természet képei és az emberi lét törékenysége találkozik.