Latvia RAF 2203, a 'lett' kis vitéz

Motor: benzines, négyhengeres, négyütemű, 2445 cm³ hengerűrtartalmú
Maximális sebesség: 120 km/óra
Fogyasztás: 12 l/100 km
Teljesítmény: 95 lóerő (nagyjából 70 kilowatt)
Saját tömeg - 1750 kg; megengedett össztömeg - 2710 kg
Méretei: hossz - 4940 milliméter; szélesség - 2210 milliméter; magasság - 1970 milliméter
1957-ben a RAF-gyárat egy olyan mikrobusz tervezésével bízták meg, amely a Volkswagen Transporter szovjet változata lehet. A lett mérnökcsoport Laimonis Klege vezetésével elkészítette a mikrobusz első, RAF-10-es jelzésű prototípusát.
1976-ban újjászületett a lett autóipar. A Rigától negyven-egynéhány kilométerre fekvő Jelgava városában felépült egy új gyár, s annak a kapacitása sokszorosan meghaladta a régi üzemekét. Az éves tervben 17 ezer gépkocsi gyártását irányozták elő. Az új üzemekből sorra gördültek ki a Lettországban most először tömegesen gyártott mikrobuszok, a RAF-2203 Latviak.
Ennek a modellnek a története jó tíz évvel korábban kezdődött. Határozatok szerint 1965-ben elkezdődtek egy új mikrobusz előállításának munkái; az új modellt a RAF-997-es modell helyébe szánták.
Az új kocsinak, a RAF-2203 Latvianak az első példányai 1976-ban gördültek le a szerelőszalagról. Abban különböztek a prototípustól, hogy új motort és hátsó hidat kaptak az új Volga 24-ből. A felfüggesztést és a kormányszerkezetet újratervezték, s felhasználták hozzá a GAZ-24-es modell bizonyos részleteit. Javításkor a motorhoz a sofőrülés és az utasülés közötti speciális nyíláson át lehetett hozzáférni. Kezdetben csak dobfékekkel szerelték fel ezeket a kocsikat, de az 1987-es változtatások nyomán elől már tárcsaféket használtak. A RAF-2203 egy kicsit erősebb motort is kapott: a GAZ-24-10-esét.
A Lettországban előállított autót az egész Szovjetunióban használták, és a legnépszerűbb kocsi lett a maga kategóriájában. Legfőképpen a tömegközlekedésben volt nagy szükség rá, mint iránytaxira és mentőautóra; a finn Tamro cég rohammentő változatot is készített belőle. A lengyel Nysához hasonlóan a RAF-ok szolgáltak rendőrségi rabszállító kocsiként, sőt tűzoltók is jártak vele. Sokoldalú jármű volt, s egyszerű szerkezete jóvoltából nem lehetett vele sok baj. S ha valami netán mégis elromlott volna benne, azt könnyen meg lehetett javítani.
A RAF-nak voltak persze hibái is; különösen a kanyarokban lehetett őket megtapasztalni. Ha tele volt utassal, akkor érezhetően ellustult. Sok kívánnivalót hagyott maga után a gyártás minősége, különösen a hegesztések, a fényezés és a korrózióvédelem. Emiatt a karosszériát gyorsan kikezdte a rozsda. A 80-as évek közepén nagyon sokat romlott a gyártás minősége, a RAF-ok még ki sem kerültek a kapun, már a gyár udvarán elkezdtek rozsdásodni. A selejtgyártás járványa mellesleg a teljes szovjet autóipart megtámadta ebben az időben. A lett üzemek helyzete Moszkvában is visszhangot keltett, s emiatt félreállították a gyár akkori vezetőit. Az új igazgató a gorbacsovi változások szellemében került a székébe: őt már választották, s a választásban részt vett a gyár teljes személyzete. Választani persze csak a központi vezetőség jelöltjei közül lehetett.
A RAF-2203-as több mint húszéves életének politikai okok vetettek véget. A Szovjetunió széthullása után, 1991-ben Lettország külfölddé vált Oroszország számára (1994-ben az utolsó orosz csapatok is távoztak lett földről). Meglazultak a természetes kapcsolatok a Nyizsnyij Novgorodban működő GAZ-gyár és az üzemegységek között. Az oroszok megpróbálták megvenni a rigai gyárat, de nem jutottak dűlőre a lettországi vezetőkkel. A lett kézbe került gyár vezetői megpróbálták megmenteni a hirtelenjében szabadpiaci körülmények közé került üzemet. A RAF-2203-as bázisán elkezdtek könnyű szállító- járműveket gyártani, de nem sokra mentek velük, mert az elavult szerkezetű gépkocsikat egyre nehezebben lehetett eladni. Megpróbálták tehát a már meglehetősen archaikus RAF-ot új modellel felváltani. Elkészíttették két korszerű mikrobusz prototípusát, de a vezetőség nem talált beruházót ennek a vállalkozásnak a finanszírozására. Az orosz felvevőpiactól gyakorlatilag teljesen függővé vált gyár koporsójában az volt utolsó szög, hogy a GAZ üzemeiben megkezdődött a Gazel autócsalád gyártása. Ezek a járművek sokkal korszerűbbek voltak, mint a korábbi, kooperációban készült kocsik. A GAZ különféle teherautókat, azután teherszállításra és személyszállításra használható furgont kínált, és 8-13 személy szállítására megfelelő mikrobuszt is. A lett autót vásárlók száma napról napra csökkent. A Latvia utolsó példánya 1997-ben gördült le a szerelőszalagról; a gyár 1998 tavaszán csődöt jelentett. Külföldi autógyártók később még foglalkoztak a gyártás újraindításának gondolatával.