Zuk A 05, a "búbánatos"

Motorja négyhengeres, felülszelepelt, 2120 köbcentiméteres
Maximális sebessége 90 km/óra
Fogyasztása 15 liter/100 km
Teljesítménye 70 LE (kb. 52 kilowatt)
Saját tömege 1450 kg, megengedett össztömege 2450 kg
Hossza 4310 mm, szélessége 1820 mm, magassági 2180 mm
A „búbánatos” kezdetei az ötvenes évek közepére nyúlnak vissza, akkor hoztak döntést egy olyan szállítójármű elkészítéséről, amely kitöltené a Warszawa személygépkocsi és a Star teherautó közötti űrt. Az új jármű alkotói úgy látták, hogy könnyebb lesz a munka, ha felhasználják a Warszawa 1951-től készített szerkezeti egységeit. A még a háború előttről származó, voltaképpen gondosan elkészített vázszerkezetekre és az egyszerű szerkezetű motorra támaszkodva sikerült is összeállítani ezt az áruszállító autót.
1957 telére elkészült a jármű prototípusa, az A-03 jelű, Zuknak. A szállítójárművekre kiéhezett piac nagy örömmel fogadta ezt az új kocsit a magánszektorban éppúgy, mint az államiban. Nyomban zöld utat is kapott a Zuk gyártása, 1958 vége felé kezdtek el Zukot készíteni. Előbb csak egy bemutatásra szánt sorozat készült el, nagyjából 50 jármű.
A következő évben azután megindult a sorozatgyártás is. Az első 12 hónapban 1000-nél valamivel több jött le a gyártószalagról; a további években azután fokozatosan nőtt az előállított mennyiség, 1965-ben már több mint 8000 darabnál tartottak.
Ezt a kocsit az alulszelepelt, négyhengeres, 2120 köbcentiméter hengerűrtartalmú, 50 lóerős (nagyjából 37 kilowattos), már-már legendás M-20-as motor hajtotta. Nem telt tőle valami észveszejtő erő, de arra mégis elég volt, hogy egy csupán gyakorlatiasnak, nem reprezentatívnak szánt járművet működtessen, A hajtóművet legfőképpen nagy működési rugalmasság jellemezte, és még nagyon gyenge minőségű üzemanyaggal is járt. Azért vált legendássá Lengyelországban, mert nemcsak a Warszawat meg a Zukot hajtotta, hanem a Nysát és a Tarpant is. A korszerűsítése után felülszelepelt lett, már S-21-nek nevezték. És továbbra is ezt szerelték a lengyel szállítójárművekbe. Ennek a háború előttről megmaradt szerkezetű motornak a gyártását csak 1993-ban fejezték be.
A Warszawa vázát kissé módosítani kellett, hogy eleget tehessen a szállítókocsi iránti igényeknek. Ezen a módosított vázon és motoron kívül a Warszawából származik még a kardántengely, a 12 voltos villamos berendezés, a fékek és az első kerekek független felfüggesztése is. Gyorsan kiderült, hogy az ilyen járművek iránti hatalmas kereslet folyamatos-korszerűsítést kíván, és gazdagabb kocsiszekrény-kínálatot. A Pick-up A-03 modellhez furgont társítottak. Kiderült ugyanis, hogy az A-03 alapjára különböző állami üzemek zárt kocsiszekrényű szállítójárműveket építettek. Ezért a lublini Teherautógyár úgy határozott, hogy maga is fog ilyen kocsikat készíteni; ez az új jármű az A 05 nevet kapta. Az új változat első példányait annak rendje s módja szerint be is mutatták 1965-ben Poznańban, a harminc- negyedik Nemzetközi Vásár járműkiállításán.
A furgon elkészítése annyiból állt, hogy a Pick-up meglévő karosszériájához fémfalakat készítettek oldalablakokkal, s hátulra-nagyjából középre osztott ajtót tettek. Az osztott ajtón a felső rész felfelé nyílt, az alsó meg lefelé. Ez a jármű a jobb oldalon kapott oldalajtót. A Zuk A-05 típust vagy az M-20-as motor, vagy a felülszelepelt, 1962-től gyártott S-2-es motor hajtotta.
A furgon típusú kocsi, ha a korabeli sajtó stílusában fogalmazunk elébe ment a kollektív és magángazdaságok igényeinek. Az állami vállalatoknál szinte mindent szállított: a gépkocsi- és építőipari gépalkatrészektől kezdve a pékárun át a szabálytalanul vitt utasokig (az akkoriban bevett szokás volt, ha tiltották is a közlekedési szabályok). A szállítókocsik sofőrjei felvették ugyanis a stopposokat, általában ingyen, vagy egy kis aprópénzért. A stopposok kétféle Zuk közül válogathattak. Az egyikben nem voltak oldalablakok, így ebben a fajtában elég kényelmetlen helyzetben utazhattak: egy kicsit ülve, egy kicsit guggolva. Az oldalsó ablakkal felszerelt változatba sokszor voltak beszerelve szükség esetére lehajtható lócák, de azok csupán jelképesen növelték az utazás kényelmét, a valóságban szinte egyáltalán nem. De akkoriban luxusnak számított az autó, nem a kényelem volt tehát a legfontosabb szempont, ha valaki nem tömegközlekedéssel akart messzebbre jutni.
A Zuk A-05 alapjain létrejött ennek a derék járműnek a következő változata, a tűzoltóautó; az az A-15 jelzést kapta. Ennek a típusnak a megalkotásában a lengyel tervezők felhasználták egy másik tűzoltóautó az egyiptomi tűzoltóságnak készített A-14-tervezésében szerzett tapasztalatokat. Megkockáztathatjuk tehát azt a kijelentést, hogy az A-15-ös típus az A-5 és az A-14 keveréke. A „bús képű" kocsikat 1973-ig gyártották; akkor megjelent egy már korszerűbb, szögletesebb karosszéria. Azokon különféle dolgokat változtattak, gyakran csak kozmetikai céllal. A Žuk hosszú ideig megmaradt „munkától nem félünk" természetű kocsinak.